Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Az õszödi beszéd margójára Kibeszélõ, A. Dawn, www.prherald.hu, 2007. május 26. Éppen egy éve, 2006. május 26-án hangzott el Gyurcsány Ferenc õszödi beszéde. Hogy a miniszterelnök szavaival éljünk, „történelmi beszéd volt Klára”, és valóban: a történelemkönyvek egészen bizonyos, hogy szót ejtenek majd róla. Bíznunk kell abban is, hogy a szerencsésebb utókor annak ismeri majd meg, ami a beszéd maga: a politikai hazugság, a félrevezetés szinonimájaként. Európában ilyen „böszmeség” után egy politikus vakvágányra kerül. Persze Magyarországon csak az árak mozognak európai szinten. Morális viszonyainkra, politikai kultúránkra jellemzõ: Gyurcsány Ferenc nem hogy a vakvágányt kerülte el, de olyan jól manõverezett a baráti média segítségével, hogy õ maga lett a rendszerváltás után Magyarországon az „igazság bajnoka”. A mai napig nem tudni, hogy az ominózus hangfelvételt ki juttatta el 2006. szeptember 17-én a Magyar Rádióhoz annak ellenére, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal vizsgálódott. Olyan hangok is hallatszottak, hogy maga Gyurcsány Ferenc volt az, aki szivárogtatott. Ennek kevés esélye lehet, vagy ha igen, még nagyobb a felelõssége, mint korábban: tudnia kellett, hogy a „az istenadta nép” miképpen reagál majd, tehát az erõszak és a rendõrterror elszabadulása is az õ lelkén szárad. Tény: a lebukás elsõ estéjén nagyon felkészülten, ájtatos képpel nyilatkozott a médiában, nem látszott rajta meglepetés, félelem, az pedig, hogy megválik hivatalától, „mert õ egy européer politikus”, fel sem merült benne. Talán csak három percig, ismerte el késõbb. A szocialista frakcióból nagyon kevesen nyilatkoztak (igaz, bûnrészes az összes képviselõ), de „egyáltalán nem bánjuk, hogy ez a hangfelvétel kikerült, mert segít tisztázni, miért nem vártunk kényszerûen az önkormányzati választások végéig a szükséges intézkedésekkel” - mondta Lendvai Ildikó. Íme a Lenin-összes: igaz minden, és annak az ellenkezõje is. Magyarország az öt évvel ezelõtti szocialista hatalomátvétel után megindult a lejtõn, mind gazdasági, mind morális szempontból. A gazdasági bajokat tetézte, hogy háromszor váltottak pénzügyminisztert (Veres János szokatlanul hosszú ideig van hivatalában), mert nem tudták megfelelõen kiszolgálni a tõke-érdekeket, vagy éppen csak kellett egy bûnbak az éppen aktuális államháztartási számadatok magyarázáshoz. Oh, hol vannak már az öt-hat százalékos hiányszámok! Hazánk közelmúltbéli morális hanyatlása Medgyessy Péter ügynökmúltjának fényre kerülésével indult el. A kegyelemdöfést Gyurcsány Ferenc ominózus beszéde jelentette, amelyben beismeri, hogy „- Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél–két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetõségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. (…) Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este.” Íme egy õszinte ember, az övéi között A magyar értelmiség megmagyarázta, hogy ez egy morális alaptétel, fény derült az elmúlt két évtized hazugságaira, és Gyurcsány maga is arról szólt: a rendszerválás utáni összes kormányzatról beszélt. „Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél–két évet” mondja, ez pedig tizenöttel kevesebb, mint amirõl az „elismert” moralisták beszélnek. Emellett pontosan megjelöli a pártokat, és a kormányzás idõintervallumát is. A dolog védhetetlen lenne egy igazi demokráciában. Gyurcsány nem a beszédével tette tönkre az országot, azok csak kimondott szavak. Hanem azzal, ami e szavak mögött rejtõzik. A szakszerûtlenség, a szürkeállomány hiánya, a hatalomkoncentráció, a totális felelõtlenség, a gátlástalanság, az egyéni ambíciók beteges elburjánzása, a „a tolerált állami korrupció” az, ami egy olyan erõtérbe helyezte Magyarországot, amelybõl egyelõre nem látszik a kiút. Most ne is beszéljünk arról, amit a rendõrség mûvelt az emberekkel tavaly õsszel: az maga volt a terror Európa közepén, sõt, a rendõrség már akkor megmutatkozott válsága itt zajlik az orrunk elõtt. A jelenlegi miniszterelnök beszéde gyakorlatilag minden értéket, normát viszonylagosság tett. Túlélte ezt a politikai sokkot, sõt, büszke arra, hogy hazudott. Büszke arra, hogy nyilvánosságra kerültek szavai. Ma már eldönthetetlen: mi erkölcsös, és törvényes. A törvényességnek, a morálnak és a demokratikus politikai minimumnak olyan sajátosan torz keverékében éljük mindennapjainkat, mely néha elviselhetetlennek tûnik. Az életünk minden aspektusát – „mert õk is megtehetik” – magába foglalja az a ragadós, nyálkás hazug légkör, amelyet fentrõl nyomtak rá a magyar társadalomra és amelyet – tegyük hozzá szomorúan – a társadalom egy része készségesen el is fogadott. Helyre kellene állítanunk a szavak becsületét, hogy újra megértsük egymást. Rendezni kellene kapcsolatunkat az általunk megválasztott(?) politikusainkkal, hogy legalább a bizalmi minimum érvényesüljön ebbe a hatalmi-uralmi kapcsoltban. Gyurcsány Ferenc önszántából nem fog távozni a kormányfõi posztról, abban pedig senki ne reménykedjen, hogy elhagyja a politikát. Ezért lett az MSZP elnöke. Neki már nem elég a négymilliárdos vagyon adta gazdasági hatalom: megízlelte, milyen tíz millió ember élete felett diszponálni. A politikai hatalom számára létkérdés. A külföld is keveset foglalkozik a táncos-hazug miniszterelnökkel. Egyedül maradtunk, mint oly sokszor már. Ismert a hasonlat: ha egy békát hideg vízbe teszünk, és lassan forraljuk a vizet, a szerencsétlen állat bizony nem ugrik ki a belõle. De ha rögtön a forró vízbe dobják, küzd az életéért. A. Dawn Az õszödi beszéd margójára. Kibeszélõ, www.prherald.hu, 2007. május 26.